A külkereskedelmi szerződés értéke

Az OECD Megállapodás szerinti külkereskedelmi szerződés értéke a külföldre szállítandó áruk ellenértékét jelenti. A vevőnek ezt a szerződésben meghatározott ütemezésben mindenképpen meg kell fizetnie – vagy az exportőr részére közvetlenül, vagy a finanszírozó bank számára. Ha például az exportőr 1 millió dollár értékben szállít gépeket egy vevőnek, azok működéséhez még számos más ráfordítás is szükséges – például épület létesítése, infrastrukturális kapcsolatok megteremtése – amelyek növelik a beruházás értékét, de a külkereskedelmi szerződés értéke változatlanul 1 millió dollár marad.

Magyar tartalom

Exporthitel, -garancia és exporthitel-biztosítási termékek igénylésekor az egyik legfontosabb követelmény, hogy a finanszírozáshoz, biztosításhoz folyamodó vállalkozás áruja vagy szolgáltatása egy meghatározott, minimum értékben magyar hozzáadott értékkel rendelkezzen. 

Ennek a hozzáadott értéknek a hiteles alátámasztását nevezik a „magyar tartalom igazolásának”. Az igazolásra vonatkozó dokumentumot az arra felhatalmazott kamara állítja ki, amely áruexport esetén lehet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara; szolgáltatásexportnál pedig az illetékes Kormányhivatal. A finanszírozandó, biztosítandó exportügylet vizsgálatakor a következő fő szabályok közül kell legalább egynek érvényesülnie:

• Ha a tervezett ügylet áruexportra vonatkozik, akkor a kiszállított áru legalább felének magyar származásúnak kell minősülnie, hogy az adott szállítás megkaphassa a magyar tartalmat bizonyító kamarai igazolást. 
• Abban az esetben, ha építési, szerelési megbízásokról van szó, akkor a fővállalkozói szerződés – finanszírozási költségekkel csökkentett – értékének kell legalább egynegyed részben igazoltan magyar származásúnak minősülnie. 
• Amennyiben az új ügylet szolgáltatásexportnak minősül, akkor a finanszírozást, biztosítást igénylő ügyfél foglalkoztatásában lévő személyek több mint felének kell hazai egészségbiztosítási jogviszonyban állnia.

INCOTERMS klauzula

Az INCOTERMS a logisztikai szállítmányozási tevékenységek során a fuvarparitás, avagy az eladó és a vevő közötti költség- és a kockázatmegosztás meghatározására szolgáló nemzetközi szabvány. A kifejezés az angol International Commercial Terms (Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek) szavak rövidítéséből származik. A nemzetközi kereskedelem egyik alapvető dokumentuma, amely egyre inkább a belföldi kereskedelmi tevékenységek meghatározó elemévé is válik.

A fuvarköltséget nem vizsgálhatjuk az INCOTERMS megfelelő ismerete nélkül. Az INCOTERMS célja, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződésekben leggyakrabban szereplő kereskedelmi feltételek értelmezéséhez nyújtson segítséget. Az INCOTERMS az adásvételi szerződések szerződő feleinek az adott áru értékesítésével kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire korlátozódik.

Az INCOTERMS klauzulái meghatározzák:

• a fuvarparitást,
• a teljesítés helyét,
• az eladó és a vevő felelősségeit, kötelezettségeit, jogait.

Akkreditív

Az akkreditív, avagy másnéven az okmányos meghitelezés gyakorlatát jellemzően a távoli régiókba szállítandó áruk adásvételénél használják, amikor az előre fizetés nem valósulhat meg. Üzletkötéskor az eladó számára egyértelműen az a legkedvezőbb helyzet, ha a szerződés ellenértékét a vevő előre kiegyenlíti. Ugyanakkor a vevő ellenérdekelt ebben a tranzakcióban, ugyanis számára az a legfontosabb, hogy az általa vásárolt árut még a fizetésteljesítés előtt megtekinthesse, állapotát ellenőrizhesse, és adott esetben a kifogásait a fizetés során érvényesíthesse. 

Az egymásnak ellentmondó érdekek áthidalására jött létre a pénzintézetek által kiadható akkreditív, amely dokumentum feltételekhez kötött, visszavonhatatlan pénzfizetési garanciát testesít meg és többek között megszabja, hogy a fizetési módok közül: 

• azonnali fizetéssel
• halasztott fizetéssel, 
• váltóelfogadással 
• vagy negociálással (azaz a kiállító bank felhatalmazása alapján egy másik bank által) menjen végbe a tranzakció. 

Az akkreditív kiállítására a vevő ad megbízást a bankjának, és a külkereskedelmi szerződésben foglaltak alapján jogosult meghatározni azokat az eseményeket, kiállítandó okmányokat, amelyek maradéktalan teljesülése esetén az eladó végül lehívhatja az akkreditív értékét. Az okmányos meghitelezés ugyanakkor az eladó számára is tartogat előnyöket. Miután a fizetési ígéretet nem a vevőtől közvetlenül, hanem annak bankjától kapja, így az eladó számára a nemfizetés kockázata alacsonyabbá válik.

Halasztott fizetés

A külkereskedelmi gyakorlatban három alapvető fizetési mód létezik, mégpedig az előre fizetés, az azonnali és a halasztott fizetés. Fizetési szempontból az exportőr számára nyilvánvalóan csak a halasztott fizetés jelent kockázatot, hiszen ez azt jelenti, hogy a vevő (vagy a bankja) csak az áru kiszállítását követően fizet. Hogy mikor és milyen részletekben, azt a külkereskedelmi szerződés rögzíti. A halasztás lehet 30, 60, 90, 120 vagy akár 360 nap is.

Hogyan védekezhet az exportőr a halasztott fizetés kockázatai ellen? Igényelheti a banki biztosítékok valamelyikét (akkreditív vagy bankgarancia), köthet exporthitel-biztosítást az EXIM-nél vagy más biztosítónál vagy átruházhatja követelését az EXIM-re vagy más bankra. Ebben az esetben a bank kifizeti a vevői tartozást.

Helyi költségek

Egy exportügyletnek vannak olyan kapcsolódó költségei, amelyek a külkereskedelmi szerződés értékét nem növelik, de finanszírozhatók, mert a beruházás fontos részei. Ezeket hívjuk helyi költségeknek.

Egy gépexporthoz kapcsolódóan például a beüzemeléshez szükséges anyagokat vagy munkaerőt jellemzően nem az exportőr ország biztosítja, hiszen ezek helyben is rendelkezésre állhatnak. A helyi költségek körébe tartoznak meghatározott adminisztrációs költségek is, úgymint a különböző engedélykérelmi díjak. A figyelembe vehető helyi költségek körét minden esetben a külkereskedelemi szerződésben kell rögzíteni.