Országkockázat

Az országkockázat megjelöli a külgazdasági kapcsolatokban, így például az exportban vagy a hitelintézetek pénzügyi tevékenységében lévő speciális kockázati tényezőket, amelyek sohasem egy konkrét hitelfelvevőhöz, hanem az adott ország politikai-gazdasági helyzetéhez kapcsolódnak. 

Ezek a kockázatok a külföldi szerződő felekkel szembeni követelések behajtásában, a tőkebefektetések elvesztésében, illetve az elvárt nyereség esetleges elmaradásában jelentkeznek. 

Az országkockázat megjelenési formája az egyes szerződésekben az úgynevezett országkockázati felár. Az országkockázat lehet eredeti (ebben az esetben az állam a közvetlen hiteladós) és származékos (derivált) – ez utóbbi esetben az állam területén lévő jogalanyok hiteladósságáról beszélünk. A kettő közötti különbség lényeges, ugyanis e két fogalom között negatív korreláció áll fenn. 

Az országkockázati elemzés egy meghatározott államon belüli pénzberuházás kockázatának elemzése, amelynek része az ország besorolása. Ezt a tevékenységet nemzetközi rating-ügynökségek (mint például a Fitch Ratings, a Moody’s vagy a Standard & Poor’s, nemzetközi hitelintézetek vagy exporthitel-biztosítók végzik. Ilyen elemzéseket az EXIM is készít: jelenleg 174 ország esetében állapít meg országkockázati besorolást – több száz kvalitatív és kvantitatív gazdasági mutató alapján, amelyek lefedik a politikai, biztonsági, üzleti környezeti, gazdasági, kereskedelmi, finanszírozási és fizetési kockázatokat. Az EXIM kockázati besorolása 1-től 7-ig terjed, ahol a skálán szereplő 1-essel a legalacsonyabb kockázattal rendelkező országok rendelkeznek.

Országkockázati besorolás, országlimit

Az EXIM mintegy 174 ország esetében állapít meg országkockázati besorolást és vizsgálja a kockázatokat. Az országkockázati minősítések célja, hogy feltárják mindazon kockázatokat, amelyek segíthetik ügyfeleket abban, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni az esetleges nemzetközi üzleti tevékenységükkel kapcsolatban. Az országkockázati elemzések során több száz kvalitatív és kvantitatív gazdasági mutatót vizsgálnak a szakértők, melyek lefedik az adott országokban fellelhető politikai, biztonsági, üzleti környezeti, gazdasági, kereskedelmi, finanszírozási és fizetési kockázatokat.

Az 1-7-ig terjedő országkockázati besorolások megjelenítik az adott relációk kockázati szintjét, mely alapján az 1-es besorolás jelenti a legalacsonyabb kockázatokkal rendelkező relációkat, a 6-os besorolással rendelkező országok eseti jelleggel finanszírozhatók, biztosíthatók, míg a 7-es besorolás a rendkívül magas kockázatokkal rendelkező, nem finanszírozható, nem biztosítható relációkat jelöli.

Mindenképpen kiemelendő, hogy az országkockázati besorolások alapján az egyes relációkra megállapított országlimitek nem dedikált hitellimitekként funkcionálnak, csupán az egyes országok felé történő lehetséges kihelyezések maximális mértékét határozzák meg.Az EXIM általi minősítéssel rendelkező országok hatályos listája, valamint a részletes országkockázati tájékoztató anyagok megtalálhatóak honlapunkon.

Külföldi vevőkockázat

A nemzetközi kereskedelem közelebbi és távolabbi országok piacait köti össze.

Ahogy a világban a nemzetgazdaságok elkülönülnek egymástól, úgy a külkereskedelmi ügyletekben résztvevők is, ezzel megnehezítve az üzletfelek számára, hogy egymásról egy adott ügylet esetén részletes és hiteles információ álljon a rendelkezésre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az exportőr nem lehet biztos abban, hogy a halasztott fizetéssel értékesített áru ellenértékét a vevő rendben kifizeti.

Többek között ilyen, potenciális veszélyforrás lehet a vevő fizetésképtelensége, csődje vagy egy elhúzódó fizetési késedelem, és ide sorolandók bizonyos politikai kockázatok (például háború, terrorizmus, zavargások, forradalom, államcsőd vagy hiperinfláció), amelyek a fizetés elmaradásához vezethetnek. Az exporthitel-ügynökségek egyik fő feladata, hogy segítsék az exportáló vállalkozásokat ezen kockázatok kezelésében, elősegítve ezzel a nemzetközi kereskedelem fejlődését, növekedését.

Árfolyamkockázat

Legyen szó akár devizában keletkező bevételről, abban felmerülő költségről, finanszírozásról, az árfolyamok volatilitása nagymértékben befolyásolhatja a gazdasági szereplők eredményességét, pénzügyi stabilitását, gazdálkodásuk tervezhetőségét, így a nem kezelt árfolyamkitettség komoly kockázati tényezőt jelenthet.

Egy vállalkozás életében árfolyamkockázat elsősorban akkor keletkezik, ha bevételei és költségei részben vagy egészben eltérő devizanemben keletkeznek, vagy pedig forintban, de egy adott, eltérő devizanem aktuális árfolyama alapján realizálódnak. Az árfolyamkockázat tehát az eltérő devizák átváltási árfolyamának ingadozása miatt keletkezett kockázat, így az export- vagy import cégek gazdálkodásában kiemelt szerepe van.

Fentiekre tekintettel a devizaárfolyam-kockázat fedezése minden érintett vállalkozás pénzügyi tervezésének alapvető eszköze kell, hogy legyen. Ennek egyik leggyakrabban alkalmazott módja az úgynevezett „forward” ügylet, amely lehetőséget kínál a meghatározott külföldi fizetőeszköz megvásárlására vagy értékesítésére egy olyan árfolyamon, amelyet – a forward ügylet megkötésekor – előre meghatároznak, de jövőbeli elszámolással élnek (jellemzően maximum 1 éves időtávon belül). Ez az árfolyamfedezési módszer biztonságot ad, mert rögzíteni lehet az ügylet árrését az esetleges nemkívánatos devizapiaci árfolyamváltozásokkal szemben. Alkalmazásával a vállalat és a kereskedelmi bank már a jelenben megállapodnak egy jövőbeli konverzió részleteiről, úgymint az árfolyam, a devizapár, az elszámolás értéknapja (teljesülés napja), a konverzió iránya (vétel vagy eladás), valamint az összeg.

Kockázatvállalási limit

A kockázatvállalási limit egy olyan számított kockázatvállalási maximum, amit a pénzügyi intézmény hajlandó felvállalni egy adott jogi személlyel szemben. 

A minősítési folyamat során a modell figyelembe veszi az adott külföldi vállalat elmúlt években elért főbb pénzügyi adatait, mutatóit (úgymint árbevétel, EBITDA, eladósodottsági mutató stb.), az adott ország – ahol a külföldi partner folytatja a gazdasági tevékenységét –  kockázati megítélését, az ügylet sajátosságait és további szubjektív tényezőket, amelyek kihatással lehetnek a megtérülésre. 

A folyamat eredménye az az összeg, amit kockázatvállalási limitként nevezünk. Ezen összeg keretén belül az EXIM képes finanszírozást nyújtani, azaz képes a vállalattal szemben kockázatot vállalni. Fontos kiemelni, hogy önmagában a kockázatvállalási limit nem jelent automatikus finanszírozást, csak a finanszírozás lehetőségét biztosítja. További sajátossága a kockázatvállalási limitnek, hogy mértéke a változó környezettel és annak a vállalat gazdálkodására gyakorolt hatásával változhat.