Faktorálás

A faktorálás egy jellemzően keretjellegű megállapodás. A faktor cég és árut, szolgáltatást halasztott fizetéssel értékesítő szállító, vagy halasztott fizetéssel fizetendő követelés jogosultja (eladója) között, amely az alábbiakra terjed ki:

• A faktor cég megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését vagy egyéb követelését azonnali fizetés vagy azonnali részfizetés, és a kötelezett teljesítésekor elszámolási kötelezettség mellett.
• Nyilvántartja és kezeli a követeléseket.
• Beszedi a követeléseket, illetve a faktoring megállapodásban meghatározottak szerinti behajtási tevékenységet végez.
• Védelmet nyújt az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.

A faktor cég a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal ki is fizeti, ezért ez a finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást. 

A szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett azonnal pénzhez jutnak, így a faktorálással élő vállalkozások forgóeszközfinanszírozási lehetőségei látványosan javulnak. A faktorcég által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat, és a követelés beszedéséről a továbbiakban szintén a követelés új tulajdonosa, a faktor cég gondoskodik. 

Az EXIM által kínált faktorálási konstrukció halasztott fizetésű, exportból származó követelések banki instrumentummal fedezett visszkereset nélküli leszámítolását jelenti, amely a halasztott fizetésű ügyletet azonnali fizetésűvé módosítja, így mentesíti az exportőrt a követelésből eredő kereskedelmi, ország (azaz politikai és transzfer-), árfolyam, valamint beszedési kockázatoktól.

Exportbeszállítói lánc

Az exportbeszállítói lánc fogalma többféleképpen értelmezhető. A lánc tagjainak tekinthetjük az önálló vállalat(ok) azon csoportját, amelyek az export termékek előállítását, illetve szolgáltatások lebonyolítását végzik, amely magába foglalhatja a teljes ellátási láncot a vállalaton belüli logisztikai folyamatok összehangolt együtteseként, integrált logisztikai rendszerként.

Ez alapján az export beszállítói lánchoz tartoznak mindazon gazdasági szereplők, amelyek a beszerzés, a termelés és az áru (termék vagy szolgáltatás) vevőhöz való eljuttatásának folyamatában együttműködnek, a nyersanyagszállítótól kezdve a félkész termék előállítóin, a késztermék gyártóján, a logisztikai szolgáltatókon át a nagykereskedőn és a kiskereskedőn keresztül egészen a fogyasztóig/felhasználóig, beleértve akár mindezek finanszírozóit is.

A teljes exportbeszállítói lánc magában foglalja az adott vertikális kapcsolatrendszer valamennyi résztvevőjét az első szállítótól a végső fogyasztóig, biztosítva a termékek, szolgáltatások, pénzeszközök áramlását és a kétirányú információmozgást. Az EXIM álláspontja szerint az exportbeszállítói lánc tagjaként finanszírozható beszállítónak minősül minden olyan belföldi gazdálkodó szervezet, amely magyar áruk vagy szolgáltatások exportjára irányuló, szerződésében foglalt kötelezettségének teljesítéséhez szükséges áruszállítást vagy szolgáltatásnyújtást végez az exportőr részére.

Külkereskedelmi ügylet résztvevői

Mivel a külkereskedelmi ügyletek a nemzetközi szintéren, különböző országok piacait összekötve zajlanak, ezért a végrehajtásukban közreműködő résztvevők száma is általában nagyobb, mint egy belföldi kereskedelmi ügyletnél.

A résztvevők alatt értjük az áru gyártóját és vevőjét, ha közvetlenül kereskednek, illetve mindazon szereplőket, amelyek az áru gyártója és vevője közé belépnek. A gyártót követő fontosabb résztvevők lehetnek közvetítők, az árunak a vevőhöz való eljuttatásában szerepet vállaló szállítóvállalatok, illetve speditőrcégek, valamint a külföldi piacon működő helyi forgalmazók, amelyek lehetnek kis- és nagykereskedők.

A közvetítőket háromféleképpen csoportosíthatjuk:

• Viszonteladók: a saját nevükben, a saját kockázatukra hajták végre az ügyleteket; az árut megvásárolják és lényeges átdolgozás nélkül továbbadják – ezek a külkereskedő cégek.
• Közvetítők: az árut nem vásárolják meg, de önálló kereskedőként lépnek fel, és az eladó kockázatára hajtanak végre adásvételeket, tevékenységükért pedig bizományosi díjat számolnak fel.
• Ügynök- vagy alkuszcégek: az áruk értékesítésekor az eladó nevében és kockázatára eseti vagy tartós megbízással működnek közre ügynöki jutalék ellenében.

Re-export

A re-export olyan külkereskedelmi ügyletet takar, amely során az exportőr a külföldről vásárolt árut tovább értékesíti külföldre. Az adásvétel időpontja szerint megkülönböztetünk egymástól fedezett és fedezetlen ügyletet – előbbi esetben a vétel és az eladás egy időben történik, az utóbbinál viszont időben eltér egymástól a vétel és az eladás.

Az EXIM értelmezésében re-exportnak tekintendő – és ezáltal nem minősül finanszírozható vagy biztosítható ügyletnek – minden olyan export tevékenység, amely során a külföldről beszerzett árut érdemi megmunkálás, hazai hozzáadott érték nélkül értékesítik tovább. Érdemi megmunkáláson átesett termékről abban az esetben beszélhetünk, amikor az importált árut megváltozott vámtarifa számmal értékesítik.

Váltó

A váltó egy forgalomképes értékpapír, amely adásvételből származó adósságkövetelést testesít meg. Mivel forgalomképes, így fizetési eszközként használható. A váltó egységes nemzetközi szabályozását az 1930. évi Genfi Egyezmény rögzíti. A váltójog többek között definiálja, hogy alapesetben milyen kötelező kellékeket szükséges az értékpapíron feltüntetni ahhoz, hogy az okiratnak minősüljön.

Két fajtáját lehet megkülönböztetni:

• az egyik típus, az idegen váltó fizetésre szólít fel;
• a másik, a saját váltó viszont fizetési ígéretet tartalmaz.

Amennyiben váltó vesz részt az üzleti tranzakcióban, exportőrként érdemes megállapodni a külföldi vevővel, hogy a váltó elfogadója önmaga helyett a vevő bankja legyen, így külső szereplő nélkül is csökkenthető az ügyfélkockázat.